Időskori távollátás

Időskori távollátás

Miért lett hirtelen szükségem szemüvegre a közellátáshoz?

Az időskori távollátás, más néven öregszeműség (presbiópia) idővel mindenkinél kialakul. Zömmel a 40. és az 50. életév között jelentkezik az állapot, amelyre jellemző, hogy az érintett egyén nem tudja olyan messzire tartani az újságot, hogy a betűk élesen láthatók legyenek, ami egy idő után már csak olvasószemüveggel lehetséges. Akinek már fiatalabb korban is valamilyen látáshibája volt, ilyenkor egy újabb szemüvegre vagy úgynevezett progresszív szemüveglencsére lesz szüksége ahhoz, hogy minden távolságra jól lásson.

Az időskori távollátás okai

Az állapotot a szemlencse életkorral összefüggő változásai okozzák: A fiatal korban átlátszó szemlencse még kellően rugalmas. Ez azt eredményezi, hogy a sugártest izmai összehúzódásukkal és elernyedésükkel változtatni tudják a szemlencse görbületét. Ennek köszönhető, hogy fiatalon mind közelre, mind távolra élesen látunk. Az életkor előrehaladtával csökken a szemlencse rugalmassága és ezzel együtt az alkalmazkodóképessége, így egyre kevésbé képes a különböző távolságokra fókuszálni. Mindez abban nyilvánul meg, hogy a közelpont – vagyis az a szemhez legközelebbi pont, ahol a tárgyat még élesen látja a szem – egyre távolodik, és az érintett egyénnek olvasószemüvegre vagy progresszív szemüveglencsére lesz szüksége.